Magyar könnyű harckocsi 38.M „Toldi” I
Magyar könnyű harckocsi 38.M „Toldi” IAz 1919-es trianoni békeszerződés rendelkezései szerint Magyarországnak Németországhoz hasonlóan tilos volt páncélozott járműve. De 1920 tavaszán 12 LKII harckocsit - Leichte Kampfwagen LK-II - titokban Németországból Magyarországra vittek. Az ellenőrző bizottságok soha nem találták meg őket.. 1928-ban pedig a magyarok nyíltan vásároltak két angol "Carden-Loyd" Mk VI tankettet, 3 év után - öt "Fiat-3000B" olasz könnyű harckocsit (magyar jelzés 35.M), további 3 év múlva pedig - 121 olasz CV3 tankettet. / 35 (37. M), az olasz géppuskákat 8 mm-es magyarokra cserélve. 1938 és 1940 között N. Straussler tervező egy 4 tonnás harci tömegű V11-es kétéltű kerekes lánctalpas harckocsin dolgozott, de a harckocsihoz fűzött remények nem váltak valóra. 1934-ben a svéd Landsverk AV cég Landskronban található üzemében létrehozták és gyártásba helyezték az L60 könnyű tankot (másik elnevezése Strv m / ZZ). Ennek a gépnek a fejlesztését Otto Merker német tervező végezte, aki akkor Svédországban dolgozott - mivel, mint fentebb említettük, az 1919-es Versailles-i Szerződés értelmében Németországnak megtiltotta, hogy páncélozott járműveket gyártson, sőt tervezzen is. Ezt megelőzően ugyanazon Merker vezetésével a Landsverk AV tervezői több könnyű tankmintát készítettek, amelyek azonban nem kerültek gyártásba. Közülük a legsikeresebb az L100 tartály volt (1934), amely széles körben használt autóipari alkatrészeket: motort, sebességváltót stb. Az autó számos újítást tartalmazott:
Svéd könnyű harckocsi L-60 Tipikus, nagyon jó felderítő tank volt. A svédek azonban a bevált tervezési megoldásokkal úgy döntöttek, hogy létrehoznak egy nehezebb „univerzális” tankot, ezért nem indult el az L100 gyártása. 1934-35-ben három, kissé eltérő módosításban, egy példányban készült. Norvégiába több gépet is szállítottak a legújabb módosításból. 4,5 tonna tömegűek, 2 fős legénységük volt, 20 mm-es automata ágyúval vagy két géppuskával voltak felfegyverkezve, és minden oldalról 9 mm-es páncélzatuk volt. Ez az L100 szolgált az említett L60 prototípusaként, amelynek gyártása öt módosításban (köztük Strv m / 38, m / 39, m / 40) 1942-ig folytatódott. A "Toldi" I tartály elrendezése: Kattintson a képre a nagyításhoz Kezdetben az L60 tömege 7,6 tonna volt, a fegyverzet egy 20 mm-es automata ágyúból és egy géppuskából állt a toronyban. A legsikeresebb (és legnagyobb számú) módosítás az m/40 (L60D) volt. Ezeknek a tankoknak a tömege 11 tonna, a legénység 3 fő volt, a fegyverzet - egy 37 mm-es ágyú és két géppuska. 145 lóerős motor legfeljebb 45 km/h sebesség érhető el (teljesítménytartalék 200 km). Az L60 valóban figyelemre méltó design volt. Görgői egyedi torziós rudas felfüggesztéssel rendelkeztek (a sorozatos tartályépítésben először). A legújabb módosításon legfeljebb 24 mm vastag elülső és toronypáncélt lejtőn szereltek fel. A harctér jól szellőztetett. Összességében keveset gyártottak belőlük és szinte kizárólag a hadseregük számára (216 darab). Két autót mintaként Írországba (Eire - így hívták Írországot 1937-1949-ben), egyet Ausztriába. Az L60-as harckocsik az 50-es évek közepéig szolgáltak a svéd hadseregben; 1943-ban fegyverzeti modernizáción estek át.
1938 márciusában a Landsverk AV cég megrendelt egy példányt az L60B harckocsiból (más néven m / 38 vagy harmadik sorozatú harckocsi). Hamarosan megérkezett Magyarországra, és összehasonlító próbákon (június 23-28) esett át a német második világháborús TI könnyű harckocsival együtt. A svéd tank lényegesen jobb harci és műszaki jellemzőket mutatott be. Egy magyar gyártmányú, 3-as tankhoz vitték modellnek8. M "Toldi" a híres harcos Toldi Miklós tiszteletére, egy magas termetű és nagy testi erejű férfiú. A teszteket végző bizottság számos változtatást javasolt a tartály kialakításában. Az Institute of Military Technology (IWT) Sh. Bartholomeides szakemberét küldte Ladskronába, hogy vizsgálja meg a változtatások lehetőségét. A svédek megerősítették a módosítás lehetőségét, ide nem értve a tartály kormányberendezéseinek és a torony fékjének (dugójának) változását. Ezt követően elkezdődtek a viták Magyarországon a Toldi fegyverrendszerrel kapcsolatban. A svéd prototípust egy 20 mm-es Madsen automata ágyúval szerelték fel. A magyar tervezők 25 mm-es "Bofors" vagy "Gebauer" (utóbbi - magyar fejlesztésű) automata fegyverek, vagy akár 37 és 40 mm-es fegyverek felszerelését javasolták. Az utolsó kettő túl sok átalakítást igényelt a toronyban. Nem voltak hajlandók engedélyt vásárolni a Madsen fegyverek gyártására annak magas költségei miatt. A 20 mm-es fegyverek gyártását a Danuvia gyár (Budapest) vehetné át, de nagyon hosszú szállítási idővel. És végül elfogadták határozatot, hogy a harckocsit egy 20 mm-es öntöltő páncéltörő fegyverrel élesítik fel A svájci "Solothurn" cég, amelyet Magyarországon, 36.M márkanév alatt, licenc alatt gyártanak. Ötlövedékes tárból táplálja a fegyvert. A gyakorlati tűzsebesség 15-20 lövés volt percenként. A fegyverzetet egy 8 mm-es, 34./37.M márkájú, szalagos előtolású géppuska egészítette ki. Engedélyezték cseh géppuska. A második világháborús magyar harckocsik teljesítményjellemzői Toldi-1
Toldi-2
Turán-1
Turán-2
Zrinyi-2
A harckocsi teste és alváza gyakorlatilag megegyezik a svéd prototípuséval. Csak a meghajtó kereket cserélték kicsit. A Toldi motorját azonban Németországból szállították, valamint optikai műszereket. A torony kisebb változtatásokon esett át, különösen az oldalsó nyílásokon és a betekintési réseken, valamint a fegyver- és géppuskaköpenyen. A parancsnok a jobb oldali toronyban helyezkedett el, számára egy nyílásos parancsnoki kupolát és hét, triplexes betekintési nyílást szereltek fel. A lövöldöző a bal oldalon ült, és periszkópos megfigyelőeszköze volt. A sofőr a hajótest orrában bal oldalon helyezkedett el, munkahelye pedig egyfajta motorháztetővel volt felszerelve, két betekintési nyílással.A tank ötfokozatú bolygókerekes sebességváltóval, száraz súrlódású főtengelykapcsolóval és oldalkuplungokkal volt felszerelve. A sínek szélessége 285 mm volt. Amikor a vezérkar vezetése a Ganz és a MAVAG gyárak felé fordult, a nézeteltérések elsősorban az egyes tankok költsége miatt alakultak ki. A gyárak még 28. december 1938-án meg is kapták a megrendelést az alacsony ár miatt. Összeült a katonaság és a gyárigazgatók találkozója. Végül a felek megállapodtak, és 80 februárjában adták ki a végső megrendelést 1939 harckocsira, amelyet egyenlően osztottak el az üzemek között. A Ganz gyár az IWT-től kapott rajzok alapján gyorsan elkészítette a lágyacél prototípusát. Az első két gyártótartály 13. április 1940-án, a 80 harckocsi közül az utolsó 14. március 1941-én hagyta el az üzemet. Magyar 38M Toldi harckocsik és CV-3/35 tanketták Forrás:
|