A függő felfüggesztés eszköze és működési elve

A függő felfüggesztés abban különbözik a többi felfüggesztéstől, hogy a jobb és a bal kereket összekötő merev gerenda van, így az egyik kerék mozgása átkerül a másikra. A függő felfüggesztést ott alkalmazzák, ahol szükség van a tervezés egyszerűségére és az alacsony költségű karbantartásra (olcsó autók), az erőre és a megbízhatóságra (teherautók), az állandó hasmagasságra és a hosszú rugózási útra (SUV). Vizsgáljuk meg, milyen előnyei és hátrányai vannak az ilyen típusú felfüggesztésnek.

Működési elv

A függő felfüggesztés egyetlen merev tengely, amely összeköti a jobb és a bal kereket. Az ilyen felfüggesztés működése bizonyos mintázatú: ha a bal kerék beleesik a gödörbe (függőlegesen lefelé halad), akkor a jobb kerék felfelé és fordítva. A gerendát általában két rugalmas elem (rugó) segítségével kötik össze az autó karosszériájával. Ez a kialakítás egyszerű, mégis biztonságos kapcsolatot biztosít. Amikor az autó egyik oldala ütközik, az egész autó megdől. A vezetés során az utastérben erősen érezhető a lökés és a rázkódás, mivel az ilyen felfüggesztés merev gerendán alapszik.

A függő szuszpenziók fajtái

A függő felfüggesztés kétféle: függőleges hosszanti rugókkal és vezető karokkal ellátott felfüggesztéssel.

Felfüggesztés hosszanti rugókon

Az alváz merev gerendából (hídból) áll, amelyet két hosszanti rugóra függesztenek fel. A rugó egy rugalmas felfüggesztő elem, amely összekapcsolt fémlemezekből áll. A tengely és a rugók speciális bilincsek segítségével vannak összekötve. Az ilyen típusú felfüggesztésnél a rugó egyben vezető eszközként is funkcionál, vagyis a keréknek a testhez képest előre meghatározott mozgását biztosítja. Annak ellenére, hogy a függő laprugós felfüggesztés régóta ismert, nem veszítette el jelentőségét, és a mai napig sikeresen alkalmazzák a modern autókon.

Felfüggesztés hátsó karokkal

Az ilyen típusú függő felfüggesztés továbbá négy átlós vagy három-négy hosszanti rúdból (karok) és egy keresztirányú rúdból áll, az úgynevezett „Panhard rúd”. Ebben az esetben mindegyik kar a karosszériához és egy merev gerendához van rögzítve. Ezeket a segédelemeket úgy tervezték, hogy megakadályozzák a tengely oldalirányú és hosszanti mozgását. Van még egy csillapító eszköz (lengéscsillapító) és rugalmas elemek is, amelyek szerepét az ilyen típusú függő felfüggesztésben rugók töltik be. A vezető karokkal ellátott felfüggesztést széles körben használják a modern autókban.

Egyenleg felfüggesztés

Meg kell említenünk a mérleg felfüggesztését is - egy olyan függő felfüggesztést, amely hosszirányú kapcsolatban áll a kerekek között. Ebben a kocsi egyik oldalán lévő kerekeket hosszanti sugárrudak és egy többlevelű rugó köti össze. A kiegyensúlyozó felfüggesztés útbeli szabálytalanságainak hatását nemcsak a rugalmas elemek (rugók), hanem a lengő kiegyensúlyozók is csökkentik. A teher újraelosztása javítja a jármű simaságát.

A rugótól függő felfüggesztés elemei

A levélrugó-felfüggesztés fő elemei:

• Fém gerenda (híd). Ez a szerkezet alapja, ez egy merev fém tengely, amely két kereket köt össze.
• Rugók. Minden rugó különféle hosszúságú elliptikus fémlemez készlet. Minden lap össze van kötve. A rugókat bilincsek segítségével csatlakoztatják a függő felfüggesztés tengelyéhez. Ez az alkatrész vezető és rugalmas elemként, valamint a lapok közötti súrlódás miatt részben csillapító eszközként (lengéscsillapítóként) működik. A lapok számától függően a rugókat kicsi és több laposnak nevezzük.
• Zárójelek. Segítségükkel a rugók a testhez vannak rögzítve. Ebben az esetben az egyik konzol hosszirányban mozog (lengő bilincs), míg a másik mozdulatlanul van rögzítve.

Rugótól függő felfüggesztés elemei

A rugótól függő felfüggesztés fő elemei a fémgerendán kívül a következők:

• rugalmas elem (rugó);
• csillapító elem (lengéscsillapító);
• sugárhajtórudak (karok);
• gördülésgátló.

Az ilyen típusú legnépszerűbb felfüggesztés öt karral rendelkezik. Közülük négy hosszanti, és csak egy keresztirányú. A vezetők az egyik oldalon a merev gerendához, a másikon a jármű vázához vannak rögzítve. Ezek az elemek lehetővé teszik a felfüggesztés számára a hosszanti, oldalirányú és függőleges erők elnyelését.

A keresztirányú kapcsolónak, amely megakadályozza a tengely elmozdulását az oldalirányú erők miatt, külön neve van - „Panhard rod”. Különbséget kell tenni a folyamatos és az állítható Panhard rúd között. A második típusú lengőkar szintén megváltoztathatja a tengely magasságát a jármű karosszériájához képest. A kialakítás miatt a Panhard rúd másképp működik, ha balra és jobbra fordul. Ebben a tekintetben az autónak bizonyos kezelési problémái lehetnek.

A függő szuszpenzió előnyei és hátrányai

A függő felfüggesztés fő előnyei:

• egyszerű felépítés;
• olcsó szolgáltatás;
• jó stabilitás és szilárdság;
• nagy lépések (az akadályok könnyű leküzdése);
• vezetés közben nem változik a nyomtáv és a távolság.

Jelentős hátránya ez: a kerekek merev összekapcsolása, nagy tengelytömeggel párosítva, negatívan befolyásolja a jármű vezethetőségét, menetstabilitását és simaságát.

A felfüggesztésre most a következő követelményeket támasztják: magas szintű komfortérzet biztosítása vezetés közben, jó kezelhetőség és az autó aktív biztonsága. A függő felfüggesztés nem mindig felel meg ezeknek a követelményeknek, ezért tekintik elavultnak. Ha összehasonlítjuk a függő és független felfüggesztést, akkor ez utóbbi összetettebb felépítésű. Független felfüggesztéssel a kerekek egymástól függetlenül mozognak, ami javítja az autó kezelhetőségét és növeli a menet simaságát.

Alkalmazás

Leggyakrabban a függő felfüggesztést olyan járművekre szerelik fel, amelyek erős és megbízható alvázat igényelnek. A fémtengelyt szinte mindig hátsó felfüggesztésként használják, az első felfüggesztést pedig gyakorlatilag már nem használják. A terepjáró járművek (Mercedes Benz G-osztály, Land Rover Defender, Jeep Wrangler és mások), haszongépjárművek, valamint a könnyű tehergépjárművek függő futóművel rendelkeznek. A költségvetési autók hátsó felfüggesztéseként gyakran merev gerenda van jelen.