Tesztvezetés Honda CR-V vs Toyota RAV4: 22 évvel később
Két japán SUV modell összehasonlítása hibrid hajtásrendszerrel
A hibridhajtás területén a Honda és a Toyota úttörői elutasítják a dízel üzemanyagot, és még a kompakt SUV-osztályban is a hibrid hajtásra hagyatkoznak. Lássuk, hogyan bírják.
Több mint 20 év telt el azóta, hogy megjelentek a piacon az első sorozatgyártású Toyota Prius és Honda Insight hibrid autók. Most, hogy a dízel ellensúlyozza, a két japán márka új hangon énekli a hibrid dalt. Határozott elhatározásuk, hogy nem használnak több dízelmotort járműkínálatukban, radikális megoldások szükségességét eredményezte a kompakt SUV-k növekvő piacán. A Honda jelenleg egyetlen 173 vagy 193 lóerős benzines turbómotorral kínálja a CR-V-t, míg a Toyota RAV4 175 lóerős, kétliteres aggregátot használ. – mindkét opcionális márkához első vagy kettős sebességváltóval.
Egy ilyen helyzet hátterében a hibrid rendszerű hajtás választásának lehetősége több mint ésszerűnek tűnik, különösen akkor, ha az árrés is ésszerű határokon belül van. A Toyota ára az egyenletesen felszerelt hibrid modellhez a BGN XNUMX körül van, összehasonlítva egy CVT sebességváltóval ellátott benzinautóval. A Honda modell még nem szerepel a bolgár árlistán, de Németországban szorosak a különbségek.
Ami a hibrid technológiát illeti, a gyártók egészen másként állnak hozzá, és mindkét esetben nem ragaszkodnak a hagyományos párhuzamos hibrid technológiákhoz. A Honda változat szinte sorozatgyártású hibrid – a hajtás átveszi a vontatómotort, amelyet lítium-ion akkumulátor vagy akkumulátor és belső égésű motorral (kétliteres benzines egység) hajtott motor kombinációja hajt meg. Nagy sebességnél az erőt közvetlenül mechanikusan adják át a kerekekre. A Toyota sok éve jól ismert architektúrája, az úgynevezett Power Split Device, egy párhuzamos hibrid rendszer, amely két motorgenerátort és egy belső égésű motort tartalmaz bolygókerekes hajtóművel kombinálva. A Hondával ellentétben a Toyota továbbra is megbízható nikkel-fémhidrid akkumulátorokat használ.
A CVT-szerű tapintás – a Toyota hibridekre egészen jellemző, az első modellekből ismert érzés – nem változott. Jelentős változás tapasztalható azonban a hajtás teljesítményszintjében, amely a RAV4 esetében 2,5 literes VVT-i négyhengeres motort és a fent említett elektromos egységeket 218 lóerős rendszerteljesítménnyel tartalmazza. 100 másodperc alatt gyorsítják fel 8,5-ról 60 km/órára a kompakt SUV-t, 100 másodperc alatt pedig 4,5-ról XNUMX km/órára. Valójában meglehetősen tisztességes eredmények, tekintettel arra a vonakodásra, amellyel a légköri egységek megfelelő dinamikát biztosítanak a modern turbógépek hátterében. Ez nem változtat azon a tényen, hogy szubjektíven a Toyota ügyetlenebbnek tűnik, mint a mért adatok sugallják.
RAV4 gazdaságosabb
Az alacsonyabb teljesítményű Honda CR-V MMD Hybrid AWD jobb ebben a mutatóban. XNUMX literes benzinmotorja rugalmasabban forog, és optimális terhelés mellett kevésbé gyötrelmesen hangzik, mint a Toyota. Az üzemanyag-takarékossági intézkedések részeként mindkét autó úgy van beállítva, hogy az Atkinson-cikluson a kompressziós ciklushoz képest meghosszabbított bővítési ciklussal működjön. Ez a megoldás javítja a hatékonyságot, de csökkenti az energiát, és általában hibrid rendszerrel együtt használják az ilyen hátrányok és a rendellenes alapjáratok kompenzálására.
Mindkét modell jól teljesít részterheléses vezetésben, mivel az auto motor und sport gazdaságos vezetési tesztje körülbelül hat liter fogyasztást regisztrált 100 km-enként. A RAV4 körülbelül fél literrel gazdaságosabb, mint a CR-V, az állítólagos 5,7 l/100 km pedig kifejezetten jó teljesítmény a SUV modell 1,6 tonnájához képest. A teszt átlagfogyasztása körülbelül egy literrel magasabb, a CR-V esetében ugyanis 7,2 liter, a RAV4-nél 6,9 liter 100 km-en.
Az autópályán nagy sebesség nélküli mindennapokban az átlagfogyasztás körülbelül 6,5 liter tartományba esik, ami szintén elég tisztességes érték. Itt kell megjegyezni azt a tényt, hogy a tesztelt Toyota modell csak elsőkerék-hajtású, míg a Honda kettős sebességváltóval rendelkezik. Mint ismeretes, az autópályák nem a kedvenc tevékenységei ezeknél a modelleknél, a nagyobb sebességgel való vezetés pedig meglehetősen egyértelmű fogyasztásnövekedéssel jár.
Az ilyen útvonalakon való közlekedéshez nem valószínű, hogy valaki elsőbbségi kérdésként a hibrid modell felé fordulna, bár a tesztelt autóknál a 160 km/h-s nagyságrendű sebesség nem igényel nagy erőfeszítést. Utána azonban jelentősen megnőtt a zaj, és itt némi előnyhöz jutott a Honda. A motor és a váltó közvetlen mechanikus kapcsolata miatt nyugodtabbnak tűnik, bár az objektíven mért mutatók minimális eltérést mutatnak. Kisebb motorja csak teljes terhelésnél kezd nagyobb fáradtság jeleit mutatni, mint a versenytárs RAV4. Mind a hibrid hajtás fontossága, mind a vezetési kényelem akkor a legjobb, ha az elektromos egységek átveszik a hajtás nagyobb részét – például kisebb terhelés mellett, egyenletes, viszonylag alacsony sebességgel haladva.
A gombnyomással történő vezetés és a hajtás jellege a Hondát elektromosabbá teszi, hasonló viselkedésű, mint a Range Extenderrel rendelkező EV. A Toyotában az elektromos alkatrészeket inkább a pontos lágyindítás és a különféle egységek harmonikus kombinációja fejezi ki.
A Honda dinamikusabbnak tűnik
A Honda dinamikusabb ötletnek is tűnik, mert stabilabb kanyarviselkedéssel rendelkezik – persze már amennyire ez az alkatrész számít egy ilyen összehasonlításban. Mindkét gép nem virtuóz ezen a téren, kissé kínosan és homályosan viselkedik. A CR-V kis előnye a precízebb kormányzás, és ebben a háttérben meglepő, hogy a RAV4 gyorsabban megy át a szlalomon a kúpok között. Ez azonban csak akkor történik meg, ha elég érzékeny a volán mögött ahhoz, hogy megakadályozza az ESP rendszer aktiválását – ez utóbbi aktiválása lelassítja az autót.
De mint korábban elmondtuk, a hibrid terepjáró élete nem a kanyarban öröm. Sokkal fontosabb a mindennapi vezetés gyakorlati szempontja, beleértve az olyan mutatókat, mint az utasok kényelme és funkcionalitása.
Ebben a tekintetben a Toyota és a Honda modellek meglehetősen közel vannak egymáshoz. Néhány nap ezeknek az autóknak az utasterében, gondtalan csendet biztosítva a volán mögött, és világossá válik, hogy a kompakt SUV két modellje miért tartozik a világ legkelendőbb termékei közé. Mindkettő nem kényszeríti ki a jelenlétét, fáradhatatlanul végzi a munkáját, és nem igényel különösebb figyelmet. És persze négy utas is kényelmesen elfér majd csomagokkal – a néhány milliméterrel szélesebb utasterű Honda enyhe előnyével. A RAV4-ben a hátsó üléstámlák dönthetők, ami viszont javítja az utasok kényelmét ezen a területen. A CR-V utazói megnövekedett kényelmet élveznek, mivel a futómű zökkenőmentes átmenetet biztosít. Meg kell azonban állapítanunk, hogy a kiegyensúlyozott felfüggesztés nem volt mindkét gép tervezőinél prioritás, így az olyan akadályokat, mint a keresztirányú illesztések, kissé durván veszik. A durvább ütésekkel a Honda magabiztosabbnak bizonyul a hosszabb felfüggesztési útnak köszönhetően. A RAV4 diszharmonikusabbnak tűnik a merevebb vázzal.
Magas szintű biztonság érhető el alapkivitelben
A végső mérleg döntő pontja, amelyet a Toyota kap a szakaszon, a biztonság. Kicsit jobb fékek, csak akkor, ha a sebesség 130-ról 0 km / h-ra csökken, jobb, mint a Honda. A Toyota valamivel szélesebb biztonsági csomagot kínál, de összességében mindkét autó alapfelszereltsége nagyon jó. A RAV4 például egy opcionális vezető térdlégzsákkal, automatikus vészüzenetekkel, kerékpár ütközésjelzővel, útjelző felismeréssel és sávsegítővel rendelkezik. A CR-V szabványos asszisztensekkel rendelkezik, mint például a vezető fáradtság figyelmeztetése, az állítható távolságtartó sebességtartó automatika, az Aktív sávtartó asszisztens és az ütközés figyelmeztetése (szintén alapfelszereltség), ha az Elegance felszereltségi szintet választja.
A magnó esetében az öröm nem teljesen felhőtlen, mert elhamarkodott figyelmeztetésekkel idegesítenek, beleértve a kormány rezgését is. Egy másik apró pont, amelynek köszönhetően a Honda közvetlenül a Toyota mögött végzett ezen a teszten.
KÖVETKEZTETÉS
1. Toyota
Üzemanyag-takarékosabb utazás, jobb fékek, kényelmes kezelhetőség és funkcionális csomagtartó hajtja előre a Toyota-t. A felfüggesztés kényelme közepes.
2. csúzli
Sok tudományágban a Honda megelőzi a Toyotát, például a kényelem és a kanyarodási magatartás terén. Néha a hajtás diszharmonikus és a fékek gyengébbek.
Szöveg: Heinrich Lingner
Fotó: Ahim Hartmann
